Igen kevesen tudják, de a csodálatos fehér színnel bizony sokszor együtt jár a süketség, mint olyan.
Ez a genetikai hiba ugyanis a domináns fehér génhez kapcsoltan öröklődik. Tehát nem szemszín függő! Ugyanúgy lehet süket egy sárga, kék, zöld, esetleg felemás szemszínű cica is, ha teljesen hófehér. Megjelenése igen változatos – kiterjedhet az egyik, de akár mindkét fülre is, továbbá lehet részleges és teljes.
Nem szeretem, hogy sokan úgy tekintenek erre a (ha csúnyán akarom nevezni) fogyatékosságra, mint betegségre. Több helyen láttam már és tapasztalom is, hogy néhányan úgy beszélnek róla, mintha a süket kiscica beteg lenne. Pedig, számára mi sem természetesebb ennél az állapotnál. 1-2 hetes kora óta ő így éli a mindennapjait, ehhez alkalmazkodott a szervezete, így alakultak, így fejlődtek egyéb érzékei.
Nem csak fájdalmas, de dühítő is egyben, mikor egy-egy érdeklődő felvilágosítása után azt a választ kapom, hogy „én nem fogok venni egy beteg macskát, pláne nem ennyiért!”. Sőt, olyat is láttam már, aki e miatt vitte vissze a cicát (persze, ehhez kellett a nem megfelelő tenyésztő kiválasztása és tájékozatlansága is).
Az egészség fogalma a WHO szerint:
„Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség hiánya”.
Tehát a fogyatékosság nem zárja ki az egészséget, így nem nevezhetjük betegségnek.
Egy süket cicával semmilyen plusz teendő nincs. Nem kell vele orvoshoz járni, nem kell kontrollálni, nem kell külön táplálni stb. Esetleg egy kicsit több figyelmet kell rá fordítani a tanítás terén, hiszen nem fogja hallani, ha azt mondjuk „nem szabad!”, cserébe jól ért a kézmozdulatokból vagy a mimikából. Egyedi igénynek nevezhető lenne, hogy csak lakásban tarthatók, de egy rendes, lelkiismeretes tenyészet ezt minden cicájánál ugyanígy megszabja.
Természetesen mindig, minden érdeklődőt előre KELL tájékoztatni arról, hogy a kiszemelt kiscica süket-e vagy sem (vagy, ha ilyen cicáról álmodozik, akkor lehet süket is). Mindig elmondom azt is, hogy a süket cicák iszonyatosan nagy szeretetbombák. Legtöbb esetben még nagyobbak, mint nem süket társaik. Imádják a gazdit, szeretnek mindig a közelében lenni, vele lenni. Nagyon ragaszkodók, sokkal jobban, mint halló társaik.
De tudjátok mit? Sokkal praktikusabbnak tartom, ha elolvassátok a gazdik véleményét, beszéljenek ők, hiszen ők élnek ezekkel a kis csodalényekkel nap, mint nap :)
Hogy eloszlassam hát a félelmeket és tévhiteket, ezért csináltam egy kis közvélemény kutatást azon gazdijaim körében, akiknél süket, hófehér cicám van. Mindenkinek ugyanazt a 10 kérdést tettem fel.
Nézzük a válaszokat ;)
1. Mit éreztél, amikor először megláttad a kiszemelt fehérséget?
- Kiskoromba volt egy fehér kék szemű – szintén süket fehér perzsa cicám. Este 8-kor mese és fogmosás után ugrott az ágyamba és együtt álmodtuk végig az éjszakát. Vele nőtem fel elragadott a személyisége, hogy lehetett babusgatni :) Imádtam <3 Sajnos később őt elveszítettem, akkor megfogadtam, lesz még egy fehér szőrmókom. Mikor megláttam, éreztem én, ez szerelem :)
- Már az első találkozáskor gyönyörűnek találtam, de féltem is a süketség miatt.
- Nagyon vágytam már egy Maine Coon cicára és mikor megláttam, hogy Ő lesz az enyém azonnal haza vittem volna. Leginkább a különlegessége fogott meg benne, hogy felemás szem színű, mert nagyon ritka és nekem mindig egy ilyen cica volt az álmom.
- Első látásra szerelem volt!
2. Mi jutott eszedbe, mire gondoltál, amikor megtudtad, hogy süket?
- Tudtam, hogy óriási felelősség és figyelem…, de éreztem a rutint, hogy megtudom neki adni azt, amit igényel, hogy újra együtt alszunk :)
- Mi után még sosem volt süket macskám, így szerintem érthetően tartottam a helyzettől. Csak félelem volt bennem az ismeretlen helyzet miatt.
- Amikor ezt megtudtam, eleinte nagyon megijedtem hiszen sokkal nagyobb felelősséget és figyelmet igényel. Azt gondoltam, hogy sokkal nehezebb lesz, mint egy átlagos cicával. Tartottam tőle, hogy sokkal több probléma lesz vele, mert süket és féltem attól, hogy nem tudunk egymással kommunikálni.
- Az első gondolat az volt, hogy el tudom-e látni. A második: nem fog megijedni, mikor hozzáérek? A harmadik egyben buta gondolatom: fog-e dorombolni.
3. Miért választottad ennek ellenére mégis Őt?
- Ő az én gyerekkori cicám reinkarnációja! Még jobban szerettem volna, amikor megtudtam, hogy süket :)
- Mindig is vágytam egy fehér kislányra, így mikor lehetőség volt arra, hogy ő az enyém legyen, legyőzte a vágy a félelmet és végül úgy döntöttem, hogy belevágok.
- Adri minden kérdésemre választ adott és megnyugtatott, hogy semmivel sem különbözik a többiektől. Sokat segített, hogy amikor látogatóban voltunk, már akkor közvetlenebb volt, mint társai. Akkor döntöttem el hogy őt szeretném.
- Mert minden kérdésemre választ kaptam és tudtam, hogy nekem ő kell, családtagként gondoltunk rá, így nem az volt a kérdés hogy igen vagy nem, hanem a hogyan?
4. Hátránynak érezted ill. gátol valamiben az, hogy a cicád süket?
- Mikor rosszalkodik és rászólok és csak csinálja- hát néha lusta vagyok felkelni és oda menni csúnyán nézni rá :)
- Semmiben nem gátol az, hogy nem hall engem, bennünket. Van mellette három másik cica is, így van mihez viszonyítanom. Megszoktuk, hogy nem hall bennünket, mi halljuk őt és ez a lényeg. A viselkedése semmiben sem különbözik a többiekétől.
- Semmiben! Nyilván nem tudok neki szólni és hangra nem reagál, de ez lehet inkább előny néha, mint hátrány. Például a porszívózást kifejezetten élvezi. Néhány mutogatást teljesen jól megtanult így tudom neki jelezni azt, ha épp rosszat csinál.
- Semmiben nem érezzük a hátrányát, sőt mondhatnám fekete humorral “praktikus”, hisz semmitől nem riad meg... imádja a porszívót, bármikor készíthetek darálós kávét, beszélhetünk róla a háta mögött ...
5. A cicát gátolja valamiben, ill. hátrányt szenved valamiben azért, mert süket?
- Mikor haza érek munkából ő alszik nem hallja, hogy haza értem. Fázis késéssel ébred, de azonnal jön és bújik :) Semmi nem gátolja, hiányt nem szenved, a többi érzékszervei kifinomultabbak, így egyensúlyban van a világgal.
- Szerintem nem, mert neki ez a normális. Amikor rám néz és látja, hogy hozzá beszélek, válaszol. Vagy nyávog vagy pürrög. Nagyon sokat beszél. Amikor nem látom őt, akkor is tudom, hogy hol van. Sokkal többet beszél, mint bármelyik cicám.
- Nem. Ugyanúgy kommunikál velünk, ahogy azt más cica is tenné. Ugyanúgy jelez, ha éhes és jelez, ha valami nem tetszik neki. Ha valaki nem tudja, hogy süket, fel sem tűnne neki egészen addig, míg nem próbálja magához odahívni, hisz arra nem reagál. De ettől függetlenül semmivel sem kevesebb, mint társai, sőt.. :) Talán, amiben "gátolja" a bizalom, az új dolgok annyira őt nem vonzzák. Gondolok arra, hogyha ismerős átjön, tőle máshogy fogadja a szeretet a figyelmet. Rajtunk kívül sajnos másnak nem mutatja meg, hogy mennyire tud szeretgethető lenni. Ezt az örömöt csak mi élhetjük át mellette, de mi minden mennyiségben.
- Nem tapasztaltam, hogy hátránya lenne valamiben, vagy gátolná. Nekünk volt eleinte szokatlan, automatikusan szólítottuk ( a mai napig beszélünk hozza) , kicsit lassabban de megtanulta a legfontosabb kézjeleket ( nem szabad, gyere ide).
6. Ha van másik cicád, akkor van látható viselkedésbeli különbség?
- Két halló cicám van mellette. Ő sokkal bújósabb, ragaszkodó típus. Mikor enni kapnak és én eltűnök, ő keres nyávog, hol vagyok. Jön utánam mindenhová. Már a mellkasom forgolódik, mikor én még csak fészkelődök az ágyban :D. Mikor dolgozok, mellettem alszik vagy bújik, dorombol, míg a többiek a ház valamely más szegletében sziesztáznak. Ő mindig karnyújtásnyira van tőlem – most is :)
- Nem hallja, mikor morognak a többiek rá játék közben. A többiek megtanulták, hogy inkább elszaladnak előle, ha megunták a játékot.
- Volt másik cicám, de Ő sokkal ragaszkodóbb mint a másik cica volt. Sokkal jobban igényli a törődést és sokkal több szeretet ad ebből kifolyólag. Sosem vonul félre, míg a másik cicám teljesen jól megvolt egyedül, addig Ő akkor érzi jól magát, ha körülöttünk lehet.
- Jelenleg egyedüli cica. Korábbi cicákhoz képest ragaszkodóbb és sokkal nyugodtabb, de ez lehet fajta jelleg is.
- Idegen emberekhez tartózkodó, félénk ,amíg az első simítás nem történt meg. Aztán egy doromboló szőrpamacs lesz belőle J Más cicákhoz bújik, igényli a fajtársai szeretetét is .
- Volt már pár macskám az életemben, de soha egyiktől sem kaptam még ennyi szeretetet, amennyit Ő ad nekem. Nagyon bújós, nagyon ragaszkodik.
- Talán ez az egy, ami megkülönbözteti őt mástól. Egész nap elviselné, ha vele foglalkoznék és sosem elég neki a játékból sem. Persze, ugyanúgy szeret rosszalkodni és visszabeszélni is, viszont azt nem hagyja, hogy este puszi nélkül aludjak el. Mielőtt elaludnék, neki meg kell bizonyosodnia arról, hogy pontosan elég puszit és dorombolást kaptam e tőle az éjszakára.
- Nagyon kiegyensúlyozott, kifejezetten nyugodt de okos cica. Amennyiben mi vennénk fel akkor nem szereti, tűri, de elmegy, viszont látótávolságon belül marad. Este viszont addig kínlódik, hogy fennmaradjon, megvárja míg lefekszünk és ez a legviccesebb napi rutinja...: bejön a hálószobába, felugrik az ágyra, nyávogva megkeresi a fejünket, körbe szimatol, az orrát az orrunkhoz érinti, majd dorombolni kezd, helyet keres magának az ágyon és elalszik.
Ragaszkodásáról annyit, ha valaki nincs otthon a megszokott időben, mert pl elutazott.... keresi. Nyávog, odaül a mosdó vagy a hálószoba elé.... de reggel mikor elmegyünk és délután mikor hazaérünk a szokott időben az ablakban ülve vár, majd hangos nyávogással vagy “kurrogással” mint egy galamb “beszélni kezd”.
8. Milyennek írnád le Őt?
- Minden hájjal megkent szeretett gombóc. Éhezik a lelke a szeretetre. Ragaszkodó kis ördög, akibe a duracell elem mindig mozog J Egyedüllétet nem szereti, keresi annak az embernek a társaságát, aki jól lakatja lelkét, akár egy kis fésüléssel, simogatással vagy egy kis játékkal. Imádok vele zenét hallgatni, bömböl a hangszóró, de ő itt alszik az ölembe :)
- Nem tudom szavakba önteni, mit érzek iránta. Nem tudom sehogyan sem leírni őt, ezt érezni kell. Úgy szeretem, mintha egy ember volna, egy olyan ember, aki születésem óta mellettem van. Ha nem vagyok vele, nagyon sokat gondolok rá. Ha mégis jellemeznem kéne, annyit mondhatok, hogy nagyon erős egyénisége van, meghatározó tagja a családunknak, akaratos, játékos, szeretetet követelő és adó, kedves kis hópihe.
- Egy szó jutott eszembe erről a kérdésről: SZERETETBOMBA.
Hisztizni is tud persze, ha neki nem tetsző ételt kap vacsira vagy épp, ha filmet nézünk ahelyett, hogy vele játszanánk. Ilyenkor szeret olyan dolgokat csinálni, amiről tudja, hogy nem szabad, de leginkább, akkor tudja mondani a magáét, ha valami nem úgy megy, ahogy azt ő szeretné. Van benne bőven harciasság, makacsság, akaratosság, mint az összes többi cicában, mert ez velük jár, vele is. Nem hallja, ha szólok neki, de kevés olyan helyzet van, mikor egyáltalán oda hívhatnám magamhoz, mert mindig mellettem van és a tátogásomra is mondja a magáét miközben értelmesen néz a szemembe. Imád a lakásba szaladni csak úgy 5 percig minden féle cél nélkül és ezzel a szőnyegeket, is átrendezni. Szereti a nem mozduló egerét is levadászni. Regényt tudnék írni róla, de ennyi szeretet állattól még sosem kaptam, mint tőle. - Egy csoda! Nem tudom, hogy ennek köze van-e a süketségéhez, de nézzél hülyének... Empatikus a macska! Megérzi, ha valamelyikünknek rossz kedve van... akkor nem tágít, egyenesen rám fekszik, dorombol...azt kell mondjam arany szíve van!
- Süket cicát magunkhoz venni óriási nagy felelősség. Neki nem lehet elmondani, hogy most fáj a fejed, vagy nem érsz rá, vagy dolgozol. Ő ott lesz a lábad, a kezed, a fejed alatt. Ott mindenhol. Hallani nem hall, de érez. Imád játszani a porszívóval :D
Nem hallja, ha zajt csap, így idegesítőbb is lehet egy fáradalmas nap után. Hihetetlen nagy energia elnyelő képessége van. Szerintem kétszer több odafigyelést és idegrendszert igényel, mint halló társai. - Azt tanácsolom, ne gondolkodjon, bátran vágjon bele!!
- Csak annyit tudnék neki mondani, hogy ne féljen, mert semmiben nem különbözik más cicától, semmivel sem nehezebb és/vagy könnyebb vele. Sokkal ragaszkodóbb, mint amilyen cicákkal eddig találkoztam. Ne az legyen a kizáró ok, hogy süket, mert nem ad kevesebbet, sőt inkább csak többet.
- Mindent kérdezzen meg amitől tart, hogy felesleges félelem ne legyen benne, és utána bátran és örömmel válassza a családjába egy ilyen csodát!
- Semmiféleképp. Sőt, ha lesz kisgyerekem szándékozok neki is „ venni „ egy süket cicát..
- Hogy megbántam-e? Az eddigi pontok alapján szerintem tökéletesen látszik, hogy életem talán legjobb döntését hoztam meg akkor, amikor úgy döntöttem, hogy megosztom vele az életemet. Egy dolog viszont fontos: meg kell tanulni fegyelmezni őket, megtanítani nekik, hogy figyeljenek a kézjelekre.
- Ha az időt visszaforgathatnám is, ugyanúgy mellette döntenék csak annyi különbséggel, hogy akkor már nem tartanék attól hogy süket! Jobban nem is választhattam volna.
- Sosem! De ez a kérdés fel sem merült bennem.
(Ezúton köszönöm a gazdiknak, hogy készségesen, őszintén és kimerítően válaszoltak a kérdéseimre, ezzel hozzájárulva ezen blogbejegyzés megszületéséhez! )