1992 óta emlékezünk meg minden évben azokról az állatokról, akiket mi emberek háziasítottunk évezredekkel ezelőtt, majd a felelősségünket elfelejtve sokuknak pecsételjük meg a sorsát. Maine coon macska tenyésztőként felelősségemnek érzem, hogy hangot adjak a gondolataimnak, mivel a macskák is rendkívüli mértékben érintettek ebben a problémában. Ma van a hontalan állatok világnapja.
Amikor a kiscicáim leendő gazdijaival beszélgetek, sokszor merül fel a kérdés, hogy mi szükség az ivartalanításra. Esetünkben az ivartalanításnak kettős szerepe van: egyrészről egészségügyi okai vannak, másrészről a vérvonalak védelme. Viszont elszomorít, hogy a mai magyar társadalomban még mindig azt látom, hogy a kedvenc cicákat tartók jelentős hányada nem tartja fontosnak az ivartalanítást. Sokszor hallok „hadd babázzon”, „majd elajándékozzuk a kicsiket” mondatokat. Állatorvosilag igazolható, hogy a macskáknak semmi szükségük nincs egy alomra, egy babázásra az ivartalanítás előtt. Természetesen az a szerencsés eset, ha egy macska „családi körben” ellik, mert akkor a felnevelt kicsik többségében felelősségteljes gazdikhoz kerülhetnek. A baj ott kezdődik, hogy a cicákat sok esetben elzavarják, kiteszik a házból ivarosan. Így a kicsik az utcán nevelkednek, majd nem találnak gazdára és ott is maradnak. A következő kép jól szemlélteti, hogy mit jelent, ha az utcán lévő cicák találkoznak…
(Forrás: hazhozjonazallatorvos.hu)
Mit tudunk tenni ez ellen? Sokan a menhelyeket tekintik a probléma megoldásának. Magyarországon nagyon sok állatbarát dolgozik azért, mert hontalan állatok – köztük macskák is – segítségre szorulnak. Ezek a menhelyek szinte állandóan teljes kapacitással üzemelnek, mivel folyamatos az utánpótlás. Mindig vannak újabb és újabb elhagyott, kidobott vagy csak az utcán élő cicák. A problémát nem tudjuk azzal megoldani, ha több menhelyet építünk. Az egyetlen lehetőség, ha megpróbáljuk megakadályozni, hogy ez a helyzet kialakuljon. Vállalnunk kell a felelősséget. El kell fogadnunk, hogy a macskák ösztönből cselekednek, ők maguktól nem tudják megakadályozni a túlszaporulatot. Nekünk, embereknek, gazdiknak, tenyésztőknek és döntéshozóknak kell tennünk azért, hogy ne lássunk az utcán koszos, beteg és hontalan cicákat.
Ha kedvenc gazdi vagy és olyan cicád van, aki kijárós, akkor segítsd annyival a társadalmat, hogy ivartalanítod őt. Vállald a felelősséget miatta és ne engedd, hogy olyan kölyköket hozhasson világra, akiknek hontalanná kell válniuk.
Ha tenyésztő vagy, akkor tégy úgy, mint én. Foglald szerződésbe, várd el és ellenőrizd az általad értékesített cicák ivartalanítását. Ne elégedj meg annyival, hogy „ha nem ivartalanít a gazdi, akkor maximum nem kap törzskönyvet”. Ne engedd, hogy a törzskönyv nélküli cicák leszármazottai hontalanokká váljanak.
Ha döntéshozó vagy, akkor állj ki az ivartalanítás fontossága mellett. Vállald a felelősséget és ne csak az ebek jelölését, oltását és nyilvántartását tartsd fontosnak. Ne engedd, hogy a szabályozás hiányosságai miatt egyetlen cicának is hontalanná kelljen válnia.
Ha ember vagy, akkor emlékezz a mondatra a Kis hercegből:
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
(Antoine de Saint-Exupéry)
Ne engedd, hogy az általad megszelídített állatok a felelősséged alól kikerüljenek és hontalanná váljanak…
