Engedjétek meg, hogy bemutassak nektek valakit...
Heart Stealer Grand Sweety
Eddig inkább csak a privát oldalamon posztoltam róla, de itt az ideje, hogy meséljek nektek erről a kis csodababáról.
Első pillantásra feltűnhet bárkinek, hogy ennek a kis manónak furán áll a nózija. Ez azért van, mert Cuki bizony nyitott szájpad és nyitott ajak kombinációjával született (cleft palate & cleft lip). Maga a szájpad rész kissé nyitott csak, viszont ahogy látjátok is az orra jobb oldalán az ajak teljesen.
Ez azért nagy probléma, mert egy ilyen ajakkal vagy szájpaddal rendelkező kiscica képtelen természetes úton táplálkozni, azaz anyatejet szopni, mert nem tud vákumot képezni.
Cuki volt az alom első szülött babája. Mikor megérkezett kissé megijedtem.
Bár sok furcsaságot láttam már az évek során, de sosem volt még nyitott ajakkal született kiscicám, kizárólag nyitott szájpados. Ez utóbbi pedig csak akkor látszik, ha a születés után belenézünk a kicsi szájába. Ezt a vizsgálatot minden újszülött kiscicán el is végzem.
Az első órákban még bíztam benne, hogy hátha valami csoda folytán mégis tud szopizni, mert mindig ott turkált a többiek között. Ahogy telt a nap aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog működni.
Nem csak a súlya jelezte, hogy nem evett semmit, hanem a hangos és keserves sírása is.
A már korábban említett vákum probléma miatt sem a cumisüveg, sem a fecskendős etetés nem jöhetett szóba. Ez utóbbi nagyon veszélyes lett volna, hiszen szopizás nélkül a szájába nyomva a tápszert bármikor könnyen félrenyelheti azt, esetleg egy kicsit többet tölt az ember a kelleténél, nem kifolyik a száján, hanem be az orrába és úgy akár a tüdőbe jutva végzetes pneumoniát, azaz tüdőgyulladást is okozhat.
Így hát vettem egy nagy levegőt és a szonda mellett döntöttem. Egészen pontosan a gyomor szondánál.
Kiscicára nem létezik kimondottan gyomor szonda, ezért az orvosi műszerboltba kapható, kisbabák részére kialakított legkisebb gyomorszondával kezdtünk próbálkozni. Mindig tartok itthon belőle, mert vannak olyan esetek, amikor szükség lehet rá. De bevallom őszintén, hogy újszülött cicánál még sosem próbáltam ez előtt.
Ilyenkor azonban nincs sok idő a vacillálásra. Vagy csinálod vagy nem. Ha csinálod, akkor van esély a pici életben tartására. Ha nem, akkor pedig meg fog halni. Nincs "C" verzió.
Aki esetleg nem tudná, a gyomorszonda egy vékony, műanyag cső, melyet a nyelőcsövön keresztül ledugva juttatunk a gyomorba.
Felül pedig egy tápszerrel teli fecskendőt csatlakoztatunk hozzá és így szép lassan töltjük be közvetlenül a gyomorba a tápszert. Ez azért jó, mert így minimális a félrenyelés veszélye, cserébe van egy örök "félsz", hogy jó irányba ment-e a szonda (és nem a légcsőbe), illetve meg kell küzdeni egy fickándozó, a szondázás ellen folyamatosan tiltakozó kiscicával is.
Akit érdekel, az megnézheti erről egy korábbi videómat:
www.youtube.com/watch?v=Un5eOmmSn6A
Tehát megbarátkoztam a gondolattal, hogy itt most egy újszülött cicát fogok szondázni, ráadásul éjjel-nappal 3-4 óránként.
Itt jegyezném meg, hogy az ilyen dolgok egy tenyésztő életében mérföldkőnek számítanak. Az enyémben legalábbis igen. Kicsit magadat is le kell győznöd az ilyen esetekben. De, ha sikerül, akkor több szempontból is nyertes vagy. Egyrészt, mert megmenthetsz egy életet, másrészt gyakorlatot és tapsztalatot szerzel egy olyan dologban, mely a későbbiek során is hasznodra válik. Sőt, jelen esetben a gyakorlat már megvolt, de ez készséggé fejlődött.
Kicsit elkanyarodtam :)
Szóval megkezdtük Cuki szondás etetését. Éjjel-nappal. Ez ilyenkor azt jelenti, hogy hetekig maximum 4 óra kimenőd van otthonról. E mellett további gondok is felmerülhetnek. Hiszen a legjobb minőségű tápszer sem egyenlő az anyatejjel. A kizárólag szondás vagy tápszeres kicsik kimaradnak az előtej szopásának korszakából, mely körülbelül 3 napig ürül az anya cica emlőiből és a mellett, hogy nagyon tápláló, antitestekben is gazdag, tehát egyfajta láthatatlan védelmet alakít ki a kiscicák szervezetében, megalapozva kezdeti immunrendszerüket. Értelemszerűen azok a picik, akik ehhez nem jutnak hozzá ~ 6-8 hetes korig sokkal védtelenebbek a környezeti hatásokkal szemben.
Ha őszinte akarok lenni, Cukival megjártuk a mennyet és a poklot. Voltak csodás- és voltak szörnyű napjaink egyaránt. 3 hetes kora után azt éreztem, hogy akármennyi tápszert "töltök" a pocakjába, akkor is folyamatosan éhes. Egyszerűen nem volt számára annyira tápláló. Belenyomtam az X ml-t, majd elment aludni. Nem játszott, nem igazán mocorgott. Majd egyszer csak megint éhes lett...Valószínüleg ennek okán vesztette el a fedőszörzetét is, ezért olyan kis "kopasz" még :) Ez a jelenség tápszeres cicáknál egyébként nem újkeletű.
Ebben a korszakban voltak olyan mélypontjaink is, mikor azt hittük elveszítjük őt. Sőt az elaltatás gondolata is átfutott az agyunkon, hiszen voltak olyan napok, amikor szemmel láthatóan szenvedett. De aztán elhessegettük ezeket a gondolatokat és mindig megpróbáltuk átvészelni ezeket a nehéz időszakokat.
Ilyenkor az ember nagy csatát vív önmagával. Mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon helyes-e, amit csinálunk? Mennyire szabad beavatkozni a természet ilyesfajta "törvényeibe"? Aztán kisebb kiborulásokat követően mindig megyőzöm magam, hogy igenis szabad. Ezért vagyok tenyésztő. Ez a dolgom, ez a feladatom. A TENYÉSZTŐ ezt nem választja, hanem kérdés nélkül csinálja és küzd a végsőkig. Véleményem szerint nem bízza a természetre. Hiszen akkor minek van ő a képben?!
Teltek a hetek...ilyenkor az ember már kattog a jövőn is, de persze leginkább a jelenre koncentrál. Minden nap ajándék, minden meghízott gramm siker. Belédivódik a rendszer. Nem számít, hogy zombi vagy, már éjjel kelsz szinte magadtól, nyomod le az ébresztőt, melegíted a tápszert és próbálod helyesen letenni a szondát.
Aztán egyszer csak eljön a nagy nap. Miután megint megvívtad magaddal fejben a harcot:
- mi lesz, ha nem tudja megenni?
- mi lesz, ha félrenyeli?
- mi lesz, ha felmegy az orrába?
- mi lesz, ha hányni fog tőle?
- mi lesz, ha menni fog a hasa?
stb. Tehát, ha legyőzted a kételyeid, akkor megpróbálod és a tápszer helyett először husihamival kínálod meg a folyamatosan éhes, csöpp kis testecskét.
Nálunk ez az idő - nem tudom miért -, de napra pontosan 5 hetesen jött el.
Az érzés, mikor minden tökéletesen működik, azaz eszi, sőt falja! Nem megy az orrába, nem hány vagy kap hasmenést tőle, egyszerűen felbecsülhetetlen! 5 hét munkája 1 pillanat alatt nyer mégnagyobb értelmet, 5 hét berögződése egy pillanat alatt szükségtelenné válik. Cuki 2019.11.08-tól ugyanis áttért a konzerves husira, igaz 1-2 hétig még a tápszerrel meglöttyintett verziójára.
Innentől kezdve igazából felgyorsultak az események. Látszott rajta, hogy sokkal jobban laktatja végre a szilárd eledel, mint a tápszer. Egy aktívabb, boldogabb és egy jóllakottabb kiscica vált belőle. Hamarosan elkezdett valóban cica formát felvenni :)
Ma már Cuki nem csak a főtt és konzerves husi keverékét, de a tápot is problémamentesen fogyasztja és az ivással sincs problémája. Természetesen a fejlettségi szinte a testvéreihez képest visszábbmaradott, de a fejlődési üteme önmagához képest kielégítő és napról-napra hozza be testvérkéit.
Ez tehát Heart Stealer Grand Sweety, azaz Cuki története, aki egy kék (füst?) fehérrel bikolor kislány maine coon cica. Nem is akármilyen! Az első saját tenyésztésű maradandóan kék szemű maine coon kiscicám, de megkockáztatom, hogy ebben a formában talán az orszgában is az elsők között van.
Hálás vagyok neki azért, amit tanultam tőle és, azért is, amire ez az időszak megint megtanított!
Ilyen pici törékeny testben egy erős, küzdő lélek lakik. Remélem ti is erőt tudtok meríteni az ő kitartásából, bátorságából és élni akarásából.
Lássuk be, az élet néha így vagy úgy megszivat minket, de csak rajtunk múlik, hogyan reagáljuk le!
