Tényleg még mindig itt tartunk? 100 meg 100 cica értelmetlen halála sem volt elég ahhoz, hogy belássuk, hogy olcsó húsnak híg a leve? Megdöbbenve olvasom, hogy még mindig rendszeresen felmerül a törzskönyvvel vagy törzskönyv nélkül kérdése. Meg a nem akarok rá annyit költeni, ezért „normális” áron keresek cicát. Kinek mi a normális? Vagy milyen szempontból normális?
Tisztázzunk valamit, míg így az elején. Minden olyan hirdetés, amelyben maine coon-t árulnak törzskönyv nélkül, az csalás. Csalás, mert hiányzik az „igazolása” arról, hogy valóban fajtatiszta maine coon. Értem én, hogy az eladó állítja, hogy az, meg így még olcsóbb is, de tényleg akar valaki 40-70 ezret fizetni egy kétes eredetű cicáért? Sokszor mondtam már, hogy kiskorban könnyű ráfogni egy cicára, hogy fajtatiszta, aztán később úgyis meglátszanak a hiányosságok. Legtöbbször pont azok, amiért az adott fajtát választjuk. A macska származásáról a törzskönyv ad tanúbizonyságot. Pont. Nem az, hogy fülbojtja, tappancsszőre van vagy M betű a homlokán.
Természetesen nem kell törzskönyves macskát venni, de akkor tegyük meg azt a szívességet, hogy nem támogatjuk a szaporítók munkáját, hanem megmentünk egy cicát a menhelyről, ugyanis ő legalább annyira nem törzskönyves, mint a szaporítók által 40-70 ezrekért árult szerencsétlen „fajtatiszta” cicák. Talán még a menhelyről kihozott cica egészségesebb is, mert ott legalább vírusra szűrnek.
Szeretném, ha mindenki megértené, hogy nem a törzskönyv árát kell megfizetni akkor, amikor egy minőségi tenyészetből veszünk kiscicát. A törzskönyv csupán 2500-3000 Ft költséget jelent. Itt az, ami a legnagyobb kiadást jelenti maga a kiscica. Ahhoz, hogy egy tenyészet minőségi módon működjön, prémium eledelekre, nagyfokú egészségügyi kontrollra, kifogástalan feltételekre van szükség… Ez nem kevés pénzbe kerül, pedig az online jelenlétet még meg sem említettem. Márpedig az egészséges, jól szocializált és boldog kiscicák nem a mocskos és szutykos helyekről szoktak kikerülni. Sajnos ma már a törzskönyv sem jelent garanciát arra, hogy az adott tenyészet megfelelően működik-e… Azonban, ha még ezt a csekély kis kapaszkodót is elengedjük, akkor aztán tényleg nem lesz mire alapoznunk.
MINDEN gazdi, aki törzskönyv nélküli kiscicát vesz, támogatja a szaporítók munkáját, mely kegyetlen és könyörtelen. Szemét minőségű eledellel etetik mind a felnőtt, mind a kiscicákat, akik semmilyen egészségügyi kontroll alatt nincsenek. Talán még az oltásokon is spórolnak. Ideje korán elszakítják a kiscicákat az édesanyjuktól, akikkel azon túl, hogy az ételt beadják nekik, lehet, hogy semmit nem is foglalkoznak. Így aztán sérül a szocializáció folyamata és ebből kerülnek ki az idegileg gyenge és agresszív macskák. Semmi nem hajtja őket, csak a pénz és a profit.
Sokszor látom egy-egy szaporító bejegyzése alatt, hogy:
„Nálam azért csak ennyi a kiscica ára, mert én nem akarok meggazdagodni belőle, mint a tenyésztők!”. Ezen magamban mindig jót nevetek, meg persze kicsit dühöngök is. Meggazdagodni, viccelsz? Pont te mondod ezt? Ezek a gondolatok – és még sok másik is – cikáznak a fejemben. Kicsit ironikus, hogy pont az beszél arról, hogy ebből az egészből nem szeretne pénzt, aki a legtöbb hasznot húzza. Sokszor engedély nélkül fedezteti a szülőket, tehát tenyész árat nem fizetett értük – ezért is nem tud törzskönyvet adni. De tegyük fel, olcsón vett egy tenyész párt. Vajon betartja az egészségügyi előírásokat? Genetikai és vírus szűréseket csináltat? Évente elhordja a szülőket ultrahangra? A kicsik sokszor csak választható opcióként oltottak, chip és egyéb „luxuscikkek” nincsenek. Bele sem merek gondolni, hogy milyen ételen nőnek fel és milyen körülmények között. És gondolom számlát vagy kezdőcsomagot sem ad az illető! Akkor kérdezem én, kinek és milyen haszna van?
Én tenyésztőként több ezer euróért importálok cicákat Oroszországból, Németországból, Lengyelországból, Szlovákiából stb. Regisztrált tenyésztőként éves tagdíjat fizetek az egyesületnek, továbbá egyéb költségeket, mint pl. a törzskönyv, kiállítás. Regisztrált egyéni vállalkozóként adózok az eladott kiscicák után. Cicáim prémium minőségű ételt esznek és úgy nőnek fel – ez értendő a tápra (ami nem Royal Canin vagy Hills) és a nedves eledelre is, amit részben magam készítek, részben minőségi, magas hústartalmú konzervvel egészítem ki. A kiscicáim oltottak, féregtelenítettek, chipezettek, szerződéssel, számlával és kezdőcsomaggal kerülnek gazdihoz egyedi cicanaplóval és tenyésztői utánkövető rendszerrel, ami folyamatosan segítséget nyújt a gazdiknak a jövőben is. A cicákkal kiállításra járunk. Honlapot üzemeltetünk, rendszeresen fotókat készítünk a kicsikről és a szülőkről egyaránt. A kiscicák szülei teszteltek vírusokra (FIV, FeLV) és a fajtánál öröklődő minden (tesztelhető) genetikai betegségre, továbbá évente-kétévente ultrahang segítségével is ellenőrizzük az aktuális egészségi állapotukat. Még sorolhatnám, de nem teszem. A fentiekkel együtt sem vagyunk Istenek, nálunk is előfordulhat bármilyen probléma. Viszont a felelősséget minden esetben vállaljuk és nem tűnünk el. Remélem észlelhető a különbség, amit próbálok éreztetni.
Nem titok, hogy minden tenyészetnek szüksége van pénzre ahhoz, hogy fennmaradhasson. Hiszen kósza leányálom az, hogy ennyi cicának mindent meg lehet adni egy szimpla átlag fizetésből. Igenis szükség van a bevételre, ezt sosem tagadtam vagy tagadom. A különbség abban rejlik, hogy ki mire költi ezt a bevételt. Így lesz valaki megélhetési tenyésztő vagy sem.
Az, aki a kiscicák eladásából befolyt összeget nem a tenyészetére, hanem saját magára költi, nos az az igazi megélhetési tenyésztő, mert a cicái kizsákmányolásán kívül nincs más cél. Ellenben más tenyészetekkel, akik a játékszabályokat betartva tenyésztenek és súlyos tízezreket visznek el az egyéb luxusnak számító kiadások. Persze luxus jelzőt csak az aggat, aki nem érzi annak felelősségét, hogy ezek a kiadások mennyire fontosak és szükségszerűek. Nélkülözhetetlenek.
Mert egy igazi tenyészetben a befolyt összegek a cicák fennmaradását, jólétét, egészségük támogatását és boldogságukat szolgálják. Nem pedig a „gazdimami” malibui nyaralását hivatottak fedezni.
Az, aki a törzskönyvön spórol, nem tenyésztő, hanem szaporító. Nem azért, mert nem akarja kifizetni azt a kevéske pénzt, hanem azért, mert sokszor nem tagja semmilyen egyesületnek. Az is lehetséges, hogy macskáit nem tenyész célra vásárolta, csak megszegte a szerződéses feltételeket (már, ha volt szerződése), ha egyáltalán fajtatiszta macskákkal tenyészt. Természetesen egyszerűbb azt mondani, hogy a cica azért olcsóbb, mert törzskönyv nélkül az. A valóság viszont más.
Nincs bajom azzal, ha hobby célból szaporít valaki – a fentiekben részletezett, általam támasztott „minőségi” feltételek teljesülése nélkül. Viszont kikérem magamnak, hogy tenyésztőnek nevezze magát és törzskönyv nélkül maine coon-ként árulja a kismacskáit. Az, hogy pipát varrok a cipőmre, még nem jogosít fel Nike-ként árulni, a valós árnál olcsóbban…
