Mit jelent számomra tenyésztőnek lenni?

Ami először is eszembe jut ezzel a fogalommal kapcsolatosan a felelősség. Tenyésztőként felelősnek érzem magam nem csak a tenyészállataimért, hanem az utódaikért és a fajtáért is egyben. Ez utóbbit sokan elfelejtik vagy nem is gondolnak rá.
Mit jelent ez pontosan számomra?
Az én szótáramban ez nem csupán két azonos fajtájú, ellenkező nemű macska pároztatását jelenti, hiszen ez még közel sem nevezhető tenyésztésnek.
Ha valaki már járt a weboldalamon és kicsit megismerkedett a tenyészetemmel, akkor biztosan észrevette, hogy az átlagos tenyészetekhez képest bizony jóval több kandúr és nőstény cicánk van. Kaptam már a szemembe (jó lett volna, ha tényleg oda, de inkább a hátam mögé), hogy ennek oka biztosan csak a „haszonszerzés”. Ezúton is üzenem, hogy végig lehet fedezni egy egész állományt egyetlen kandúrral is (más kérdés, mit jelent ez annak az egy macskának), sokkal olcsóbb fenntartani hat kandúr helyett egyet vagy kettőt. Csak ez nem tenyésztés, hanem ahogy „ők” fogalmaztak, igazi haszonszerzés…
A tenyésztés ennél jóval tartalmasabb és kissé művészi… :)
Hú, ez most furcsán hangzik, pedig nem bolondultam meg…akkor mire gondolok vajon?
Először is egy jó tenyésztő tudatában van annak a ténynek, hogy tökéletes cicák márpedig nem léteznek (tudom ezzel most lelomboztam pár hazai „éltenyészetet”, de sajnos ez tény).
Ennek ellenére mindig törekednünk kell a legjobbra. Legjobb? Már megint ezek a marhaságok…hát minden kiscica olyan aranyos és ez a lényeg! Nem, nem ez a lényeg! Aranyosnak biztosan aranyos, viszont az már korántsem olyan biztos, hogy megfelel az adott fajta standardjának. Éppen ezért NEM MINDEN CICA ALKALMAS TENYÉSZTÉSI CÉLOKRA.
Most biztosan többen gondolják rólam, hogy már megint gonosz vagyok. Hát olyan kedves az a nőstény cica, hadd babázzon egyszer az életében.
Nem, ne babázzon, főleg ne azért, mert édes! Mivel fajta cicákról beszélünk, ezért vannak bizonyos „játékszabályok”, s ezek szerint kell működni. A „játékszabályok” egyik eleme a fajtastandard.
De mi is ez a csúnya szó?
Azon előírások összessége, melynek az adott fajtának minél inkább meg kell felelni. Megfogalmazza az elvárásait a fej (áll, homlok, fülek, szemek), test, lábak, szőrzet és farok kívánatos méretét, formáját, helyzetét és alakját. Nekünk, tenyésztőknek többek között az a célunk, hogy ezeknek az előírásoknak minél inkább megfeleljenek a cicáink, minél inkább közelítsünk a tökéletes felé (azért közelítsünk, mert a tökéletes nem létezik). Ezért is van szükség arra, hogy egy tenyészet jól megválogatott állománnyal rendelkezzen. Nem elég csak egy kandúr és egy-két nőstény, hiszen akkor nincs túl sok lehetőség a tökéletességre való törekvésre sem.
Többen kérdezték már tőlem, hogy milyen szempontok alapján válogatom össze a párokat, párosításokat. Nos, itt a válaszom! Az elsődleges szempont az, hogy a pár minél inkább javítsa a típust, az egyik kiküszöbölje a másik hibáit vagy éppen még jobban megerősítsen egy vagy több jó tulajdonságot. Vannak olyan cicák, akik éppen ezért a tulajdonságaik alapján sosem fognak egy párt alkotni. Persze az élet itt sem ennyire fekete vagy fehér, mert a gének mindig megviccelhetik az embert és csak 50%-ban mérvadók a szülői tulajdonságok, a többi 50% megoszlik a további felmenők között. De nagy általánosságban elmondhatjuk azt, hogy sokszor még egy – egymás negatív tulajdonságait szuperül ellensúlyozó és pozitív tulajdonságait erősítő – „tökéletes párosból” is csak kis számban születnek nagyon jó, tovább tenyésztésre alkalmas utódok. Hát akkor gondoljunk csak azokra a párosokra, akiket a tulajdonságaik figyelembevétele nélkül teszünk össze. És akkor még nem beszéltem arról, hogy milyen nagy hangsúlyt kell fektetni egy-egy vonal vizsgálatára, mert nem csak a külső, de a belső, így az egészség is nagyon fontos, melynek szempontjából több terhelt vonalat is ismerünk és persze vannak ismeretlenek is. Ezért nincs soha 100%-os garancia.

Őszinte leszek. Kegyetlenül őszinte. Végeztem egy kis kutatást, hogy kicsiny hazánkon belül vajon mennyien is foglalatoskodnak „tenyésztéssel” vagy legalábbis azt imitáló tevékenységgel és megdöbbenten láttam, hogy egyre nő azon tenyészetek száma, akik a „jajj de cuki, hadd babázzon” kategóriába tartoznak. Vagyis, ha még ebbe a kategóriába tartoznának… Sajnos sokak kategóriája még ennél is rosszabb. Mondhatnám úgy is, hogy „próbáljunk meg egy-két almot, hát van ebben pénz!” kategóriába tartoznak a legtöbben. Aztán persze sokan rájönnek, hogy mégsem akkora buli ez. Ilyenkor kelnek kézről kézre a cicák, mert ugye „szülni” tudnak, így legalább már a be nem jött bizniszből ki lehet kerülni kevés veszteséggel. Ebből születnek a sokszor még fajtára sem hasonlító cicák, akik bár nagyon aranyosak, de sokszor hordoznak rejtett betegségeket és így be is zárul az ördögi kör. Olcsó húsnak híg a leve – tudom, lassan ez lesz a kedvenc közmondásom, de túlságosan igaz – így egy-egy nagyon olcsó kiscicából lesz mégsem annyira olcsó vagy éppen méregdrága és ennek ellenére beteg kiscica. Mert sokan akaratlanul, jóhiszeműségből kiindulva is beleesnek az ilyen tenyésztő imitátorok vagy köznyelvi nevén szaporítóknak nevezett emberek hálójába.
Szaporítók között is vannak rosszak, kevésbé jók és jobb szaporítók. Lehet, hogy talán rendelkeznek egy-két teszttel (mert kapták a szülők mellé) vagy mert nem tartják rossz körülmények között a cicákat, sőt még be is oltatják a kicsiket. De ettől még a tényen nem változtat semmit, ők csupán szaporítók.
Nem tapasztalják meg egy igazi tenyésztő életét, mely tele van munkával, dilemmával, bizonytalansággal, félelemmel, át nem aludt éjszakákkal, fáradalmakkal, élethosszig tartó tanulással, szomorúsággal, örömökkel, a fajtával szemben tanúsított alázattal, a tökéletességre törekedéssel, precizitással, felelősség vállalással, stb. Nekem ez nem csupán egy hobby, több annál. Teljes elhivatottság. Remélem értitek mit szeretnék ezzel mondani…

Persze ez a helyzet nem alakul ki magától. Vannak olyan hazai tenyészetek, akik bárkinek eladják a cicáikat, akár tovább tenyésztési lehetőséggel attól függetlenül, hogy az a cica alkalmas-e tenyésztésre. Kezdő koromban én is botlottam bele hasonló emberekbe. Nem tudom pontosan mi a céljuk – nem is szeretném tudni – a pénz hajtja őket és egyszerűen nem számítanak a fajta előírásai. Ez nagyon nem jó így és nem tudom, hogy erre mikor fog ráébredni a tenyésztői társadalom?! A maine coon fajta hazánkban már segítségért kiált. A tenyészetek száma egyre nő, viszont ez nincs egyensúlyban a minőséggel. Én csak a saját nevemben tudok beszélni. A Heart Stealer Maine Coon Tenyészetnek a fentiek miatt nem célja az országon belül tenyésztési célzattal kiscicát értékesíteni. Ha mégis így tennék, akkor ezt csak is teljes megfontoltsággal és csakis évek óta létező, minőségi tenyészet részére tenném. Természetesen ez egy szubjektív fogalom, mely számomra azt jelenti, hogy ennek a tenyészetnek az elvei, gondolkodás- és bánásmódja hasonló az enyémhez.

Szerintem ez a kontrollálatlan növekedés – ami a maine coon tenyészetek számát illeti – nem a fajta érdekét szolgálja. Növekszik a „gyenge” macskákkal dolgozó kezdő tenyészetek száma. Sokan hobbyként fogják fel, nem foglalkoznak a szűrésekkel (általában az alacsony bevételre hivatkozva luxuscikként tekintenek rájuk), a felelősségvállalással. Vannak „éltenyészetek”, akik kifogásolható körülmények között tartják a macskáikat, sőt van aki adóoptimalizációval is próbálkozik. A maine coon fajta hazai jövője nagyban függ attól, hogy a jelenlegi tenyésztők miként dolgoznak. Mennyire lelkiismeretesen, mennyire tisztán, valamint mennyire bírnak összezárni és együttműködni, ha szükséges. Úgy gondolom, hogy van hová fejlődnie a hazai tenyésztői társadalomnak, éppen ezért szeretnék több részt vállalni, szeretnék változásokat... Szeretném, ha biztosítva lenne a maine coon jövője, meglenne azon fékek és ellensúlyok rendszere, ami nem engedi rossz irányba a tenyésztést és felelősséggel lennénk a cicát vásárlók irányába is. Remélem a macskaegyesület hozzáállása is segítségemre lesz ebben.

Akikhez most tudok és szeretnék is szólni, azok a gazdik és leendő gazdik. Ez egy ördögi kör. Amíg van kereslet, addig lesz kínálat. Az egyetlen, ami a kínálatot csökkenteni tudja, azok a tudatos vásárlók. Talán épp Te, aki most az írásomat olvasod.

Kérlek titeket, hogy mielőtt belevágtok egy kiscica megvásárlásába gondoljatok át alaposan mindent. Mindig tartsátok szem előtt a legfontosabb szempontokat, mint az egészség, körülmények, hozzáállás, ár, ajánlások, szerződési feltételek. Ne legyetek megalkuvók és ne engedjetek az elvárásaitokból. Vannak itthon jó tenyészetek, csak meg kell találni őket.

És még a végére a tenyészetek stílusáról. Természetesen valamilyen szinten örülök is, hogy vannak ilyenek, mert ez elismerése is lehetne a munkámnak. Egy a baj csak. Ha valaki nem találja meg a saját stílusát és másnak a passzív segítségével akar felnőni, azt nem magáért fogják az emberek szeretni, sőt össze is keverhetik valakivel. Ez senkinek sem jó. A kezdők közül az élelmesebbek találnak egy-egy jó mintát, akár még barátkoznak is vele. Azt hiszik, hogy a tenyésztő nem veszi észre, hogy másolják a webes megjelenését, a kommunikációját. Ezúton tudatom, hogy észreveszem…