Nyílt levél a hazai macska egyesületek vezetőihez

Kedves Elnökök!

Az utóbbi hetekben megkezdődtek az őszi kiállítási szezon eseményei és újra felszínre kerültek bennem olyan gondolatok, amiket akár magamban is tarthatnék. Nem vagyok túl rég a pályán, de az utóbbi néhány év tapasztalatai és a rendre felbukkanó indulatok, veszekedések, kavarások egyszerűen megkeserítik a tenyésztői munkát.

Amikor elkezdtem a tenyésztést akkor nem volt kérdés, hogy melyik egyesületbe lépjek be. Őszintén szólva nem igazán tűnt fel, hogy több is van. Természetesen, ahogyan több tenyésztővel is kapcsolatba kerültem kiderült, hogy ez tévedés volt. Már az első hónapokban feltűntek olyan dolgok, amiket problémásnak találtam. Tekintettel arra, hogy nem vagyok egy simulékony ember, természetesen hangot is adtam nem tetszésemnek, legyen szó egyesületi működésről vagy kiállítási apróságokról.

Az utóbbi években sokat fejlődtem, magammal voltam elfoglalva. Viszont egyre tisztábban látok ebben a macskás világban és amit látok, az nem tetszik. Miért nem tartom meg magamnak? Miért nem elég, ha más tenyésztőkkel privátban beszélek róla? Azért mert ez kevés. Egyszerűen nincs eredménye.

Gondolkoztam rajta, hogy hová is szeretnék tartozni, megfordult a fejemben, hogy váltsak. Ezt az érzést erősítette az, hogy sokan, akiket tisztelek a tenyésztői munkájukért, már váltottak. A visszatartó erő végig az volt, hogy mit nyerek vele, ha másik egyesületet keresek. Egy-egy kósza pletyka, egy-egy megnyilvánulás vagy tapasztalat viszont eltántorít. Nem szeretnék olyan helyre tartozni, ahol hülyének néznek, ki akarnak használni vagy nemet mondanak a valódi lehetőségekre. Nem szeretnék olyan helyre tartozni, ahol nem tudom megvalósítani a céljaimat. Viszont nem szeretnék olyan helyre sem tartozni, ahol semminek sincs következménye vagy gyanúsan lejt a pálya. Elegem van a kínomban mosolygásból, a szőnyeg alá söprésből, az egymásra mutogatásból és a kiskirályokból. Én sokkal többet akarok elérni.

Ezen a kérdéskörön vívódom már hónapok óta. Mit tehetnék? Váltsak, próbáljam meg máshol, ahol tudom, hogy egy rakás konfliktusom lenne? Maradjak, csukjam be a szemem, a fülem és reménykedjek változásokban? Harcoljak? Úgy gondolom, hogy a világunkban akkor történik valami, ha ki merünk állni a véleményünkért. Akkor történik valami, ha hallatjuk a hangunk. Ha elegen vagyunk, akkor bárhová képesek vagyunk eljutni. Ha elegen vagyunk, akkor szobrokat merünk ledönteni. Ha elegen vagyunk, akkor írhatjuk a jövőnket.

Hogyan alakul a hazai macskás társadalom jövője? Mi a hazai egyesületek jövőképe? Lemaradás, stagnálás vagy fejlődés? Vannak olyan fontos kérdések és nemes célok, amik tárgyalóasztalhoz ültethetnek minden felet? Vannak olyan ügyek, amikért félre lehet tenni az ellentéteket? Érdemes lehet szájat tépni, vállalni a konfliktust és megtenni az első lépést?

Azt tudom, hogy nem vagyok egyedül a mondanivalómmal, viszont azt is tudom, hogy mindenkinek kényelmesebb ölbe tett kézzel várni vagy nem tenni semmit, mert az kevésbé számon kérhető. Olyan is van aki fél felállni. Higgyétek el, hogy mindenre van megoldás, csak bátorság, akarat kell és türelem egymás iránt. A fejlődéshez, a kitöréshez… ahhoz, hogy nagyot szóljon, mindenkinek tennie kell, méghozzá közösen. Ti tudtok tömegekhez szólni, a felelősség ezért nagyrészt a Tiétek.

A labda nálatok pattog…

Czipper Adrienn

tenyésztő