2019.04.26 01:22
Még mindig tisztán emlékszem arra a pillanatra, mikor megszületett!
Ennek a csodálatos lánykának anyukája Vanessa, aki az egyik legidősebb és egyben legszebb cicám, továbbá tenyészetünk alfanősténye is. Híres arról, hogy mindig elhúzza a szülést. A babákat ilyenkor közösen várjuk, fontos a folyamatos kontakt, pocak simi. A legtöbben igénylik ezt, de ő különösen.
Mikor élesben megindul a szülés, akkor viszonylag már hamar érkeznek az első babák, most azonban ez is elnyúlt kissé. Pocakvakargatás közben odahajoltam Vancsihoz és halkan a fülébe súgtam, hogy imádom a vörös fiait, de most mindent megadnék 3 teki kislányért (tudtuk az ultrahang okán, hogy kb. 3 babára számíthatunk) :P
Hosszabb időt követően meg is érkezett az első kislány, akinek teste teljesen élettelen volt.
Nagyon ideges voltam. Remegő kezekkel vettem el az elernyedt kis testecskét, gyorsan megtisztítottam és elkezdtem kiszívni a magzatvizet a szájából és az orrából.
Ilyenkor az orrszívót egész mélyen torokra is le szoktam tolni, hogy minden kijöjjön, de itt csak nem akartak tisztulni a légutak. Sok magzatvizet nyelt.
Ahogy folytattam a szívást, egyre csak idegesebb lettem, egyre jobban remegett a kezem is, mert a kis testecske még mindig mozdulatlan volt, minden életjel nélküli. Egyet azonban konstatáltam, hogy a nyálkahártyája még rózsaszínes, tehát, ha a klinikai halál állapotában is van, akkor nem régen!
Folytattam, amit ilyenkor kell, majd megkezdtem a szívmasszást, levegőbefúvást (mikor a légutakat már teljesen kitisztítottam). Dörzsöltem, morzsoltam, de még mindig semmi.
Nem vagyok egy feladós típus. Egyszerűen nem hittem el, hogy itt van ez a csodás álom teki(!) baba és éppen csak megszületett, de már azonnal elveszítettem. Nem lehet!
Őszintén? Ilyenkor mindig kiborulok. Annyira igazságtalannak érzem az egész sorsot. 66 napon át hordozza az anyja a szíve alatt ezt a kis csodát, majd mikor eljön az ő nagy pillanata és megszületik erre a világra, akkor már nincs esélye az életre? Ezt még mindig nem tudom elfogadni...
Őszintén? Ilyenkor mindig kiborulok. Annyira igazságtalannak érzem az egész sorsot. 66 napon át hordozza az anyja a szíve alatt ezt a kis csodát, majd mikor eljön az ő nagy pillanata és megszületik erre a világra, akkor már nincs esélye az életre? Ezt még mindig nem tudom elfogadni...
Közben Vanessa elkezdett nyomni, jön a következő baba! Még idegesebb lettem, hiszen nem voltam felkészülve a következő jövevény érkezésére. Ekkor már közel 5-6 perce babráltam az élettelen picivel. Zsolti ilyenkor mindig dühös rám, persze nem a szó szoros értelmében. Szerinte elsősorban az élőkkel kell foglalkozni. Amiért nem is haragszom, mert ebben a helyzetben mindenki stresszes és részben igaza is van, hiszen a következő babát is el kell látni. Ezeket a dolgokat sosem hagyom az anyára, mert ilyenkor könnyebbség neki, ha csak magával kell foglalkoznia. Ellátás után viszont azonnal visszaadom a kicsiket(!).
Vanessa csak nyom, ráadásul egyre erőteljesebben. Egyértelmű, mindjárt érkezik a következő pici!
Ekkor azonban látok egy kósza levegővételt a kezembe lévő babánál. Óriási örömöm hamar el is száll, mert ezt követően megint semmi. Ekkor már dühített is a helyzet. Nem lehet, hogy így veszítsem el!
Aztán még 1 levegővételt sikerült kicsikarni. Ekkor már 10 perce biztosan küzdöttünk.
Zsolti kiabál, mintdjárt kinn a következő! Gyorsan megkapta hát az elsőszülöttet, lelkére kötöttem, hogy figyelje és dörzsölje, amíg ellátom a másodikat, aztán cserélünk.
Így is lett. Visszavettem az első picit, aki ekkor már nagyon ritkán, tátogva vette a levegőt, de legalább már lélegzett! Volt remény.
Kis masszírozás után odaadtam az anyukájának, de olyan kis élettelenül feküdt Vanessa nagy bundájába burkolózva és még mindig tátogva vette a levegőt.
Nem értünk rá gondolkodni, jött a harmadik pici is, aki szintén teknőc kislány volt.
A többiek is sok magzatvizet nyeltek, de egyik se annyit, mint a kis elsőszülött.
Annyira csodálatos volt a 3 kis csodateki. Pont ahogy kértem! Örömünket azonban hamar beárnyékolta a szörnyű felismerés, hogy az egyik pici nyitott szájpadlással (ún. cleft palate-val) született. Sajnos a hasadék elég széles volt, így nem tehettünk mást, el kellett tőle búcsúznunk :(
Ilyenkor úgy érzem, hogy a szívem is kettéhasad. Még csak pár perce ismerem, de mégis annyira fáj az elvesztése...ezek az érzések leírhatatlanok...
Vanessa csak nyom, ráadásul egyre erőteljesebben. Egyértelmű, mindjárt érkezik a következő pici!
Ekkor azonban látok egy kósza levegővételt a kezembe lévő babánál. Óriási örömöm hamar el is száll, mert ezt követően megint semmi. Ekkor már dühített is a helyzet. Nem lehet, hogy így veszítsem el!
Aztán még 1 levegővételt sikerült kicsikarni. Ekkor már 10 perce biztosan küzdöttünk.
Zsolti kiabál, mintdjárt kinn a következő! Gyorsan megkapta hát az elsőszülöttet, lelkére kötöttem, hogy figyelje és dörzsölje, amíg ellátom a másodikat, aztán cserélünk.
Így is lett. Visszavettem az első picit, aki ekkor már nagyon ritkán, tátogva vette a levegőt, de legalább már lélegzett! Volt remény.
Kis masszírozás után odaadtam az anyukájának, de olyan kis élettelenül feküdt Vanessa nagy bundájába burkolózva és még mindig tátogva vette a levegőt.
Nem értünk rá gondolkodni, jött a harmadik pici is, aki szintén teknőc kislány volt.
A többiek is sok magzatvizet nyeltek, de egyik se annyit, mint a kis elsőszülött.
Annyira csodálatos volt a 3 kis csodateki. Pont ahogy kértem! Örömünket azonban hamar beárnyékolta a szörnyű felismerés, hogy az egyik pici nyitott szájpadlással (ún. cleft palate-val) született. Sajnos a hasadék elég széles volt, így nem tehettünk mást, el kellett tőle búcsúznunk :(
Ilyenkor úgy érzem, hogy a szívem is kettéhasad. Még csak pár perce ismerem, de mégis annyira fáj az elvesztése...ezek az érzések leírhatatlanok...
Sokan azt hiszik, hogy mikor az ember már tapasztalt tenyésztő, akkor mindent simán levezet, minden simán megy. A hasonló esetek már földhöz sem vágják, mert "életekkel foglalkozunk" és a "biológia", meg a "természetes szelekció" már csak ilyen, meg amúgyis "benne van a pakliban".
Hát benne, de ezt nem lehet megszokni. Nem lehet eléggé megkeményedni hozzá. Mindig, ismétlem MINDIG nagyon fáj, ha meghal egy pici. Mindegy, hogy már úgy születik vagy valamilyen élettel összeegyeztethetetlen probléma okán el kell altattatni...
És nincs két egyforma szülés sem! Ugyanannyira izgulok mindig, mint az elsőnél. Persze, már tudom, hogy mit kell tennem, de a stressz, az indulatok és az izgalmak ugyanúgy a tetőfokára hágnak minden egyes szülésnél.
Meg fog tudni szülni természetes úton? Mennyire fog tágulni? Be kell majd avatkozni? Mindenki rendben lesz? Nem fog elhúzódni? Nem kell majd császár? Minden pici életben marad? Nem lesz-e valami fejlődési rendellenesség? És ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejemben...
Egy szó, mint száz: A TENYÉSZTÉS MÉG MINDIG NEM RÓZSASZÍN KÖD!
DE! Ezt a csatát részben elveszítettük, mert egyik picinkre már az angyalok vigyáznak, részben viszont megnyertük, mert sikerült megmentenünk egy kis életet, egy kis lelkecskét, akit hogyis engedhetnék el?!
Na igen, ez már egy következő csata lesz, csak azt saját magammal fogom megvívni ;)
Hát benne, de ezt nem lehet megszokni. Nem lehet eléggé megkeményedni hozzá. Mindig, ismétlem MINDIG nagyon fáj, ha meghal egy pici. Mindegy, hogy már úgy születik vagy valamilyen élettel összeegyeztethetetlen probléma okán el kell altattatni...
És nincs két egyforma szülés sem! Ugyanannyira izgulok mindig, mint az elsőnél. Persze, már tudom, hogy mit kell tennem, de a stressz, az indulatok és az izgalmak ugyanúgy a tetőfokára hágnak minden egyes szülésnél.
Meg fog tudni szülni természetes úton? Mennyire fog tágulni? Be kell majd avatkozni? Mindenki rendben lesz? Nem fog elhúzódni? Nem kell majd császár? Minden pici életben marad? Nem lesz-e valami fejlődési rendellenesség? És ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejemben...
Egy szó, mint száz: A TENYÉSZTÉS MÉG MINDIG NEM RÓZSASZÍN KÖD!
DE! Ezt a csatát részben elveszítettük, mert egyik picinkre már az angyalok vigyáznak, részben viszont megnyertük, mert sikerült megmentenünk egy kis életet, egy kis lelkecskét, akit hogyis engedhetnék el?!
Na igen, ez már egy következő csata lesz, csak azt saját magammal fogom megvívni ;)
És íme az első szülött, aprócska, élettelen, később levegőért kapkodó kicsi baba ma, 6 hetesen - Xe'Nedra <3 Nekem egyszerűen csodálatos! <3